Click on the thumbnail to view the image. Click on the image for a larger view and information.

​

​

A magyar szöveg lejjebb görgetve található.

​

​

Gun works / episodes

​

Sándor Áron Károly has been continuously expanding and elaborating his Gun worksproject since 2014, examining firearms in terms of beauty / aesthetics. In our design-oriented world, it is undeniable that the precise, ergonomic design of cruel destructive weapons meets the aesthetically appreciated expectations of solutions aspiring for perfection. The "beauty" and design of weapons, based on the primary human experience and accompanied by media attention, raise moral questions about the relationship between art, design, cruelty and responsibility. Sándor Áron Károly's series and the selection in this exhibition attempt to model this complex question.

 

In this exhibition the bullet appears as an artefact. From a historical point of view, after World War I we already encounter masses of objects, naive creations that were produced primarily by the soldiers and the survivors of the population of the war-torn area. An ashtray, a storage box, a comb, a piece of jewellery, a statuette was a souvenir for the fighters. They remembered their loved ones in the trenches, and when they returned home these objects reminded them of the events they had experienced.

 

The exhibition of Sándor Áron Károly is approaching the theme with the indirect, transformative means of photography. The deformed bullets from different pistols are freely handled to create photographic artworks of the rigid objects. The photographing process, the placement, the precise illumination and the concentration are needed to show a possible mechanism of aestheticism and beauty creation that is present as a rigid, abstract structure over the meaning of the cruel objects. While the series implements a violent association line (shot, bullet), the visible result is an abstract object photograph, deprived of some of its meanings and placed in another dimension. That is, a seemingly cliché but in this case thoroughly deliberated mechanism of creating, interpreting and manipulating images comes to life in the photos and objects.

​

​

Gun works / epizódok

​

Károly Sándor Áron 2014 óta folyamatosan bővíti, elmélyíti Gun workscímű projektjét, amelyben a lőfegyverek és szépség / esztétizálás kérdéskörét vizsgálja. Designorientált világunkban tagadhatatlan, hogy a kegyetlen pusztító fegyverek precíz, ergonomikus tervezése megfelel a tökéletes megoldásokat kereső esztétikailag megbecsült elvárásoknak.  A fegyverek „szépsége”, megtervezettsége a média figyelme által is kísért, primer emberi tapasztalatokra is alapozva vet fel morális kérdéseket művészet, design, kegyetlenség, felelősség kapcsolatáról. E  komplex kérdéskör modellezésére vállalkozik Károly Sándor Áron sorozata, s az ebből válogató kiállítás.

 

Jelen kiállításban a lövedék mint mű(!)tárgy mutatkozik meg. Történeti aspektusból vizsgálva, már az első világháborút követően tömegesen találkozunk olyan használati tárgyakkal, naiv alkotásokkal, amelyeket elsősorban a katonák, illetve a háború pusztította területen ottmaradt lakosság leleményei. Hamutartó, tároló doboz, fésű, ékszer, szobrocska készült, amelyek a harcolók számára emléktárgyakvoltak, ők maguk emlékeztek szeretteikre a lövészárkokban, illetve hazatérve emlékeztették őket az átélt eseményekre. 

 

Károly Sándor Áron kiállítása a fotográfia áttételes, átformáló eszközeivel közelít a témához. A különböző pisztolyokból kilőtt, deformált lövedéket szabadon kezelve készít műtárgyfotókat a rideg objektekről. A műtárgyfotó készítési apparátus: elhelyezés, pontos bevilágítás, koncentráltság szükséges ahhoz, hogy felmutassa az esztétizálás, a szépség megteremtésének egy lehetséges mechanizmusát, amely rigid, elvont struktúraként van jelen a kegyetlen tárgyak jelentése felett. Miközben egy erőszakos asszociációsort futtat végig (lövés, lövedék), a látható végeredmény egy absztrakt, bizonyos jelentéseitől megfosztott, és másik dimenzióba helyezett tárgyfotó lesz. Vagyis a képalkotás, képolvasás, manipuláció közhelyességig emlegetett, de jelen esetben nagyon mélyen átgondolt mechanizmusa elevenedik meg a fotókon és az objekteken.

​

​

Sándor Áron Károly

​

Is an artist who is constantly analysing himself, his actions and his attitude towards the world and art, in order to improve. This is why his work can seem to be a bit chaotic, regarding themes and techniques raised. He is a constant experimenter combining a wide range of photographic and art techniques, sizes and materials, from pixels and silver to canvas and paint.

Despite his more than fifteen years in the profession, he still considers himself a learner.

​

To find out more about Sándor Áron Károly, click here: http://www.ksaron.com

​

​

​

Dr. Bartók Béla: A Nagy Háború groteszksége

​

A modern kor nemcsak a modern művészetet hanem a modern háborút is elhozta a 20. századba, a rombolás és pusztítás pedig minden fegyveres összetűzés tragikus jellemzője. A négy évig tartó Nagy Háború megdöbbentő módon fokozta a rombolás technikáját, hiszen 1914-ig a haditechnika is jelentős mértékben fejlődött, a különböző fajtájú és típusú lőfegyvereket (ágyúkat, géppuskákat, karabélyokat, pisztolyokat) hatalmas mennyiségben és egyre hatékonyabban használták a katonák tömegei. A hónapokon keresztül a lövészárkokban élő katonák számára – mindkét oldalon – a fegyver mindennapi használati tárgy lett, vigyáztak rá, karbantartották, (az ágyúk női neveket kaphattak) mert az életük függhetett tőle. Aki nap mint nap darabokra szedi, megolajozza, majd összerakja, azzal fekszik le és kel fel, bizonyára nagyon személyes kapcsolatot alakít ki vele. 

Éppen a Nagy Háború évfordulója során vetődött fel az a kérdés, hogy van-e a 100 éves fegyvereknek esztétikai értéke. Lehetséges, ha egy múzeumban steril módon állítják ki, és megtisztítják pl. a lövedékeket, szuronyokat. Ezzel tulajdonképpen esztétizálják ezeket a gyilkos eszközöket, így borzalmas funkciójától elvonatkoztatva csak formai jellemzőiket vizsgálhatjuk és meg lehet bennük találni a szépségre utaló jeleket. Ugyanígy elképzelhető a fegyverek hatásának esztétizálása is, hiszen számos fénykép maradt fenn a Nagy Háborúban, amely a lerombolt épületeket, elesett katonák tömegeit örökítették meg. A korabeli képes újságok egyre nagyobb számban közölték a német, orosz vagy osztrák pusztítást bizonyító fényképeket. A fotók segítségével ma mi is átélhetjük azt az élményt, hogy mit látott a katona, amikor megtekintette lövései eredményét. Nem kell félnünk a lövés hang- vagy fényhatása miatt, csak az eredményt szemlélhetjük. Ez a művészet segít abban, hogy objektív módon alakítsunk ki véleményt a fegyverekről, de kissé félre is vezet bennünket. Az igazi (pl. sertésnél vagy szarvasmarhánál) „húsba vágó” próbalövések fotói már valóban sokkolóak.  

A Nagy Háború nemcsak a haditechnikának, hanem a fotóművészetnek is nagy lökést adott, és a két szakterület összekapcsolása egy különleges hatást eredményezett. Ha a fegyvert egy művészeti alkotás eszközének tekintjük, akkor úgy tűnik, hogy az nagyon groteszk-szerű alkotásokat hozhat létre, a groteszk pedig esztétikai minőség. Hasonló hatást vált ki a plasztikai (esztétikai) sebészet, amely éppen a Nagy Háború idején indult hódító útjára. Az orvosok hallatlan kreativitással próbálták új formát adni a broken faces-nek, de csak félsikerrel, az eredmények rémisztően groteszkek lettek. Így a szétroncsolt tárgyakat és arcokat bemutató fotók leleplezik a felmagasztalt technika-vallás aljas és borzalmas következményeit. Egy lövedék hatása egy célpontra lehet meghökkentően komikus hatású, de félelmetes is, mint a deformitás. Ez pedig a Nagy Háború groteszkségét támasztja alá.

​

​