Click on the thumbnail to view the image. Click on the image for a larger view and information.

 

 

 

Yoong Wah Alex Wong

 

Yoong Wah Alex Wong grew up in Kuala Lumpur, Malaysia. He obtained Master of Fine Arts (MFA) from Savannah College of Art and Design, Georgia, USA. Since January 2003, he is a faculty member at Sabancı University, Istanbul, Turkey, giving courses in the area of Digital Modeling, Computer Animation, Digital Video, Motion Graphics and Arts. He is the Erasmus coordinator at Faculty of Arts and Social Sciences. In 2006 and 2014, he received the Graduating Teaching Class Honor from all faculties at Sabancı University. In 2010, he received the Teaching Award at Faculty of Arts and Social Sciences, Sabancı University.

 

He is the Computer Animation and Academic Events Director for ISEA 2011. He also served as Panel Jury for Kurzundschoen - International Moving Images Festival, Germany and Asian Mosaic Photography Festival, Singapore and etc competition.

 

He travelled to more than 45 countries, and he has been active in photography for the past 18 years. He has received notable and prestigious awards such as the Global Nikon Award, International Photography Award (IPA), PX3 Award, The Spider Award, China Photographers Association Award, Renaissance Prize Award, World Photographic Arts Award, the Worldwide Photography Gala Award and EPSON International Photographic Pano Award. He is a regular editor/photographer to Photo Creator Publication and a guest speaker to Malaysia National Art Gallery for photography seminar since 2004. He gave practical photography, video and computer animation seminars and workshops at various acclaimed academic institution such as University of Bremen, Germany, Academy of Fine Arts Vienna, Austria, Lasalle College of The Arts, Singapore and etc. He has exhibited and showcased his artworks at various galleries across Australia, Brazil, China, France, Ireland, Japan, Latvia, Malaysia, New Zealand, Poland, Singapore, Turkey, United Kingdom and The United States.

 

 

In and Out of the Mist

 

The main concerns of this photography research is to undertake a new artistic approach, with photography as a medium and an artistic form of investigation into the borderland and community that resides from Western China To The Himalayan Region, in order to improve and distinguish from traditional documentary photography.

 

The borderland exists as an ambiguous territory between governance structures and the movements of the borderland community often seek to surpass the command of the states. The ideas of inclusion and exclusion, identity within one's community and the relationship at the borderlands are hard to be clearly defined. This research develops the hypothesis that borderless borderland is possible with the intervention of fog and mist. This photographic series suggest creative ways to photograph borderlands under fog and mist condition, creating a surrealistic, magical and meaningful representation at borderlands. 

 

My aim is to create a series of practical photographic works at the continuously disputed territories, so as to acknowledge the beauty of the borderlands and its peoples’ peaceful way of life. The intended artistic study and the findings are to achieve a hybrid photography style between traditional documentary and contemporary conceptual photography. These works have an underlying significance, reflecting an understanding of the importance of co-existence in borderland communities, and respectfully promoting peace rather than drawing a clear line of conflict and separation.

 

Besides that, "In and Out of the Mist" series urges us to photograph in the unknown, to relook at iconic subjects and content with fresh thoughts. It also challenges us to try to understand, and to feel within us a reaction and the consequence of it when we grasp its the significance and impact. Oblivion is a state of blindness and often we enter into this state with our eyes wide open. 

 

Some of the scene may seems to be apocalyptic. I strive to show the ordinary and unfamiliar into the most compelling dimension of surrealism. Of course the most significant would be the reflection of humankind's influence on the landscape, and the drama that unfolds when fog and mist invade the environment. These unfinished narratives and the ambiguity of the photographic subject create a puzzle that stretches between the emotional state and physical territories in various living habitat.

 

 

Text and Photography by Yoong Wah Alex Wong

Email: ywalexwong@gmail.com

 

 

 

Opening remarks by István Béres, communication researcher (in Hungarian)

 

Egy kiállítás megnyitóján mindig nehéz feladat a képek által felkínált témáknak és az azokhoz kapcsolódó sűrű jelentéshálóknak azt a néhány elemét kiemelni, amely a legtöbb látogató számára gondolatébresztő lehet. Itt ma talán leginkább a ’köd’ adja magát ilyenként.

 

Ha egy meteorológus nézi meg Yoong Wah Alex Wong köd ülte tájakat ábrázoló fotográfiáit, bizonnyal felismeri az egyes ködtípusokat, és meg is tudja magyarázni kialakulásuk folyamatát. Mi, a ködöt laikus módon ismerők, egyszerűbb fogalmakkal írjuk le azt, amely ugyanakkor az adott ködtípus épp akkor számunkra legfontosabb jellegzetességét igyekszik megragadni: felszáll a köd, vagy épp leereszkedik a tájra, elrejt, beterít és beburkol. A köd ránk gyakorolt aktuális hatása mentén alakul ki annak igazi karaktere.

 

A ködhöz, mivel a látásunkat fokozott mértékben korlátozza, gyakran az áthatolhatatlanság érzete kötődik: a ködben a mozgásunk – különösen, ha járműveket használunk – lelassul. Óvatosabbak vagyunk. Mivel nem látjuk meg időben a veszélyeket és az akadályokat, szeretnénk mindent alaposabban, hosszabban szemlélni. Szeretnénk megállítani a körülöttünk lévő látványt, hogy tudjunk reagálni. Mert a ködben – ezt olykor megtapasztaljuk – minden hatás váratlanul közeli, és ezért erős tud lenni.

 

A köd – átlátszatlanság, titok, de ugyanakkor lassan, időben kibomló módon fel is tárja a valóságot. A köd játszik a valósággal: feltár és eltakar. A látványnak dinamikát ad. Lépésről lépésre bontja ki a tájat. A szürkeség masszív tömbjének stabilitásán túl, a köd valójában a történésről szól – a ködnek időbeli kiterjedése van. A köd – mozgás. Pillanatról pillanatra nem csak maga a páraképlet változik, hanem a belőle előtűnő természeti vagy mesterséges tárgyak, élőlények és emberek is a köd történetszerűségét erősítik fel. A ködnek narratív dinamikája van. Nem halott, mozdulatlan, nem a valóság dermedt állapota, hanem mozgás.

 

A köd, azáltal, hogy megnehezíti a látást, a mozgás gyorsaságát csökkenti. Lassúságra ösztönöz. Alaposabb, koncentráltabb megfigyelők leszünk, hiszen az akadályozottságból építkezünk. Megtanulunk összpontosítani. Megtanulunk „türelmesen” nézni – azaz várni a látványt. Megtanuljuk, hogy van, amit nem lehet siettetni, hanem csak elfogadni az ő saját idejét.

 

A köd olyan hatású a látvány kibomlásának dinamikájára tekintve, mint a hagyományos analóg fényképezés esetében a levilágított papírra a hívófolyadék hatása: lassan, hosszan tartó változatlanság és formahiány után a papír egy adott pontján – szinte váratlanul és meglepőn – megjelenik az első sötétebb árnyalat, majd egyre több és több. Kibomlik a teljes forma, kibomlik a teljes kép. A köd ilyen formán a fotográfia egyfajta metaforája is. (Talán idősebbek, akik az előhívás látványán edzették a szemüket, még otthonosabban érzik magukat ezek közt a képek közt.)

 

Alex Wong képei segítségével határvidéken járunk, Nyugat-Kína és a Himalája hegység határvidékén. Kemény vidék, nehéz életfeltételek közepette élő kemény emberekkel. A határok mentén a különbségek is karakterisztikusabbak, és ezek jobban is láthatók. Emberek, települések, társadalmak különbségei rendeződnek/feszülnek egymásnak. Talán pont jól jön egy olyan természeti jelenség is, ami képes tompítani ezeket a jól kirajzolódó különbségeket, de mégsem fedi el őket teljesen. Hatása nyomán az, ami addig hirtelen megjelenő, fenyegető idegenség volt, már inkább tűnik egy hozzám hasonló karakterrel bíró megszokott látványnak. Már inkább a kettőnk közös tulajdonságai válnak ki a homogén háttérből, mintsem a részletek különbözősége.

 

Olyan helyeken járunk, ahol az ott élők számára mindaz, ami az otthonosságot megadni képes egy embernek, számukra megvan. A határvidék innen, felőlünk nézve határvidék. Ott, ezek a tájak, települések számukra egészen más, a befogadás fogalmai mentén ragadhatók meg.

 

És ha már tájképeket látunk, akkor had idézzem itt meg a genius loci fogalmát, amit normális esetben egyből, szinte automatikusan érzékelünk (még ha a lényegi elemeit beazonosítani és leírni sokáig tart is), de itt, Alex Wong képein a köd hatására az is fokozatosan jelenik meg, tűnik át. A köd vezet minket azon az úton, amelynek végén a hely szelleme vár ránk.

 

Köszönöm a fotográfusnak, hogy itt bemutatja a fotóit, köszönöm a kiállítás kurátorának, a galéria vezetésének is a munkáját, hogy megismerhettük e képeket, és a kiállítást ezennel megnyitom.

 

István Béres, November 4, 2014